Ragály avagy A magyar beteg (144.)

A koronavírus-járvány – váratlanul heves – harmadik hullámának megfékezése végett, az 1/2021/1101. számú Miniszteri utasításnak megfelelően a XVII. kerületi Szakorvosi Rendelőintézetben 2021. március 1.-től a nem sürgető betegellátásokat elhalasztjuk. Lévén, hogy miniszter úr és a Bajcsy Kórház főigazgatójának utasítása erre külön nem tér ki, a korábban már előjegyzett betegek ellátását egyelőre nem függesztjük fel, de újabb előjegyzéseket, illetve vizsgálatot kizárólag a háziorvos kifejezett kérésére abszolválunk. A betegfelvételi központ (Call Center) munkatársainak joga van megkérdezni a bejelentkező pácienstől, hogy háziorvosa javaslatának megfelelően jár-e el, amennyiben nem, szíveskedjen a Vele történő konzultációt igénybe venni. Rákosmente háziorvosi gárdáját kiválóan képzett kollégák alkotják, így bátran lehet véleményükre hagyatkozni, ez mindnyájunk érdeke.

Más, részben idevágó információ:

Februári rendeléseimen nemi szervén észlelt duzzanat okán – többek között – két fiatalember kereste fel az urológiát: 22, illetve 32 évesek. Előbbi két hetes, utóbbi öt hónapos /!/ panaszokkal. Mindkettőnek heredaganata van, illetve volt, u.i. amikor e sorokat írom, már túl vannak a műtéten. MINDEN FIATAL FÉRFI, aki heréjén tömöttséget és/vagy megnagyobbodást észlel, legyen az fájdalmas, avagy fájdalmatlan, soron kívüli ellátást igényelhet! Kérem a szülőket, hogy fiaikat – 14 éves kor felett – figyelmeztessék a naponta szükséges önvizsgálatra, ugyanis e betegség szerencsére ritka ugyan, de életveszélyes és amennyiben a diagnózis igazolódik, az elváltozás 24-48 órán belül műtéti beavatkozást igényel!

Köszönöm.

MAGYAR ÁPOLÓK NAPJA avagy A magyar beteg (143.)

Ma, a MAGYAR ÁPOLÓK NAPJÁN több száz, több ezer szent embert – ápolónőt és ápolót, asszisztenst és asszisztensnőt – köszöntök őszintén és könnyekkel a szememben…azt, amit Önök, Ti és mi végzünk nap, mint nap megfeszítve, végsőkig kimerülve, de hittel és fanatikus szeretettel…azt csak mi tudjuk…súlyát csak mi érezzük…mi és a magyar beteg

Isten áldja Önöket és adjon még erőt ahhoz, ami következik, hisz’ Önök nélkül egyszerűen megállna az élet!

Magam részéről pedig soha el nem múló hálával köszönök mindent, amit betegeinkért tettek és tesznek!

(fotó: Mariann, Rita és Ildikó a XVII. kerületi Szakrendelő Gégészeti részlegének asszisztensnői, COVID-szűrés néhány perces szünetében)

Önkormányzati percek

Momentumos Donáth Anna avagy A magyar beteg (142.)

Fent nevezett (a magyar nép jóvoltából) Európai Parlamenti képviselő mai napon ekként nyilatkozott:

“Kezdeményezzük a jogállamisági mechanizmus elindítását Magyarország ellen”.

(Donáth Anna, 2021. 02. 15.)

Azzal a ténnyel – büntetőjogi felelősségem tudatában – nem szeretnék foglalkozni, hogy fenti deklaráció milyen mértékben meríti ki a HAZAÁRULÁS fogalmát.

Arra viszont feltétlenül felkérném momentumos Donáth Anna EP-képviselőt, hogy – mielőtt “hazáját” támadja – nézzen körül saját (családi) házuk táján és kérdezzen rá Édesapja (v.ö.: Donáth László, valamikor volt szocialista országgyűlési képviselő) a nyolcvanas évek elején, miskolci segédlelkészként, hitoktatás címén tizenévesek körében végzett tevékenységére…és arra is kérdezzen rá, hogy valóban keringtek-e róla regék…és ha igen, mi okból…?

Kedves Fidesz, kedves KDNP, kedves Magyarországi Evangélikus Egyház!

Itt az idő! Vagy mégsem?

(Nota bene: fenti családot ábrázoló fotókat a google nem engedi közzé tenni !!)

Gy. F. évértékel avagy A magyar beteg (141.)

Néhány perce ért véget bizonyos Gyurcsány Ferenc magyar üzletember és politikus, valamikor volt kormányfő “évértékelője” (kérem, ne tessenek megkérdezni, hogy nevezettet ki kérte arra, hogy értékeljen). Eme tekintet nélküli, milliárdos sztárproletár mai beszédére kár a kelleténél több szót fecsérelni (internetes felmérések szerint Magyarország-szerte – velem együtt – 6900-an követték), de volt a beszédnek egy aspektusa, amely mellett képtelen vagyok szó nélkül elmenni. Történt ugyanis, hogy a “kommüniké” kb. 18. percében, midőn nevezett őszinte érzelmi vihart mímelve ecsetelte a jelenleg regnáló keresztény-konzervatív magyar kormánynak a felsőoktatásban történő (nota bene: erőteljesen időszerű!) rendteremtési kísérletét (pl.: Színház és Filmművészeti “Egyetem” struktúraváltását) korszakosnak mondható freudi elszólást követett el. A mondat így hangzott: /az egyetemeken/ “szellemi hatalomátvétel zajlik”…

Kedves Mindnyájan! Úgy-e jól értem, hogy szemlőhegyi Gyurcsány Ferenc szerint is – immár 70 éve – a magyarországi egyetemeket (főiskolákat, gimnáziumokat, egyéb oktatási intézményeket, stb…) a törpe kisebbséget képviselő szocialista-liberális értelmiség uralja és “működteti”?…és ebbe az elpusztíthatatlannak tűnő bolsevik örökségbe óhajt “beletenyerelni” az az államhatalom, amely a magyar néptől ennek örvén kapott harmadszor is kétharmados felhatalmazást? Úgy-e, felháborító…?

Egyébként nevezett Gy.F. megítélésem szerint nagyszerű elme. Kivételes tehetségét ragyogóan kamatoztathatná valahol Brazíliában, az Amazonas forrásvidékének esőerdőiben élő bennszülöttek misszionáriusaként.

Ami pedig az újszülöttet, a “a hazafias, demokratikus, európai /magyarországi/ ellenzéket” illeti, íme néhány név: Gyurcsány Ferenc, mint “demokratikus” (v.ö.: 2006. októberi lovasroham és szemkilövetés), momentumos Fekete-Győr, mint “hazafias” (v.ö.: erdélyi román pártok melletti kiállás a magyarok ellenében), jobbikos Jakab Péter, mint “európai”…


Karácsony avagy A magyar beteg (140.)

A meteorológia által korábban beígért vasárnap délutáni ónos esőt megelőzendő, piciny családommal rövid kerékpártúrát tervezvén kora reggel az idokep.hu oldalon próbáltam tájékozódni a várható csapadék felől. Felkocogván az “időképre”, a főcím jobb felső sarkában, fizetett hirdetésként mi ötlik szemembe…? Hát mi más, mint az, hogy “Védjük meg Budapestet”, és a szalagcím alatt olvasható magyarázatból az derül ki, hogy Magyarország Kormánya által eszközölt “megszorítások” okán rövidesen ellehetetlenül a kormányellenes koalíció által vezetett főváros működ(tet)ése…(?!)

Az – nyilván – nem releváns, hogy minderről azonnal Wass Albert klasszikus karcolata, a “Patkányok honfoglalása” jut a magamfajta eszébe, az viszont egészen nyilvánvaló, hogy a főváros vezetése a közelmúltban elképesztően gazdagon jutalmazta meg vazallusait (l.: ott)…főpolgármester úr csapata által realizált “reklám” tehát aljas inszinuáció.

Magyarok, budapestiek, vigyázat!

Az idegenszívűek kampánya elkezdődött és az 2022. tavaszáig exponenciálisan fog fokozódni! Vérszemet kaptak nem csak azért, mert a 2019-es önkormányzati választásokon hagyományosan jobboldali budapesti körzeteket tudtak elsöprő többséggel magukévá tenni, hanem annak okán is, hogy nagyszerű példaképük, az Amerikai Egyesült Államok bebizonyította, hogy az utóbbi évtizedek legsikeresebb, nemzeti érzelmű elnökét egy viharos, gondosan szervezett átfogó (mű)balhéval (v.ö.: Black Lives Matter), a facebookkal, a twitterrel, meg ki tudja még, milyen titkosszolgálati, telekommunikációs/internetes eszközökkel le tudták nullázni.

Visszatérve a fentiekben jellemzett, jelenleg a magyar fővárost irányító érzelmi fogyatékos csapatra, gondolkodásuk színvonalát mi sem tükrözi jobban, mint a közelmúltban indított kampányuk: súlyos tízmilliókért, a főváros kezelésében álló minden egyes szemétszállító autón és háztartási kukáinkon, öntapadó “tapétákon” tartották fontosnak elhelyezni a “Ki ne akarná…? szlogent hordozó provokatív kormányellenes propaganda-szöveget…

Hol is máshol, mint a hulladék-gyűjtőkön…? “Similis simile gaudet!”

Frakcióvezetői egyeztetés és A magyar beteg (139.)

A ragály okán felfüggesztett képviselő-testületi ülések helyett, kvázi azok “pótlására” – bár ez nem lenne kötelezően előírt feladata – Horváth Tamás polgármester úr meghívására az aktuális napirendi pontokról, polgármesteri döntésekről a frakciók vezetői havonta egyeztetnek.

Így volt ez 2021. január 27.-én is: polgármester úr szobájában a négy önkormányzati frakció vezetője (Hatvani Zoltán a Fidesz részéről, Kovács István az Itthon Rákosmentén nevében, Lukoczki Károly a Momentum, a Demokratikus Koalíció, a Magyar Szocialista Párt, a Párbeszéd, a Lehet Más a Politika és a Jobbik képviseletében – nota bene: frakcióvezető úr nem a “Többpárti Ellenzék” /ilyen ugyanis nem jutott be az Önkormányzatba, tehát nincs/, hanem egészen pontosan az összes felsorolt formáció érdekeit képviseli – na meg jómagam, úgy is, mint a KDNP vezetője) gyűltünk össze, közel egyórás megbeszélés, egyeztetés, vita erejéig.

(fotó: Szakács Zsuzsa)

Számos figyelemre méltó döntés született, ezek mindegyike nyomon követhető az Önkormányzat honlapján.

Itt és most egyetlen, közérdekű (v.ö.: Rákosmente közössége érdekében született!) polgármesteri döntésre fókuszálnék: a mindenhol kötelező maszkviselésre vonatkozó utasítás meghosszabbítására.

A koronavírus-járvány első fázisában jómagam sem tartottam szükségesnek a nyílt terepen, szabad téren, közterületen való maszkviselést. (Nagy biztonsággal megállapítható: 2020. január végén-február elején még a magasan kvalifikált járványügyi szakemberek – dokumentálhatóan! – se tudták pontosan, hogy egészen pontosan mi ez  az egész és mi az, ami várható. Erre vonatkozóan kb. három éve /!/ a Bajcsy Kórház Intenzív Osztályán dolgozó, ragyogóan képzett főorvosok tartottak komoly előadásokat a koronavírus “civilek” számára elképzelhetetlenül súlyos szövődményeket és 30 %-os halálozási rátát okozó elődjéről, a SARS-ról.)

Visszatérve a maszk kötelező használatára: január 27.-én a Szakorvosi Rendelőintézetből a Polgármesteri Hivatalba menet-jövet (oda-vissza kb. 600 méter) Rákosmente Fő terén 14 (azaz tizennégy) maszkot egyáltalán nem, vagy azt nyakán viselő polgártársunkat figyeltem meg, zömmel tizen- huszonévesek! Jegyzetem határait meghaladja annak taglalása, hogy mindez mily’ mértékű tekintet nélküliség, nemtörődömség, ostobaság és/vagy felelőtlenség…na meg nem vagyok abban a helyzetben, életkorban és fizikai állapotban, hogy a lottózó előtt kaparós sorsjegyét “betámadó” pszicho-szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű, 30 év körüli színesfémgyűjtő polgártársamat üvöltve világosítsam fel az aktuális morbiditási és mortalitási adatokról – melyeknek ezúttal Ő maga is szerves okozója -, ide és most tehát csupán három szót írok: rendőrség?! polgárőrség?! közterület-felügyelet?!…ugyanis fenti szervezetek egyetlen képviselőjét se láttam a Fő téren, napok óta. Viszont: a nemzetközi helyzet fokozódik… (copyright: Bacsó P.) és ezt – végre – életbevágóan szükséges lenne tudomásul venni!

EZ NEM “A magyar beteg” (138.)

Minap a mandiner.hu internetes portálon fölöttébb érdekes recenziót találtam. Szemleíró: Kohán Mátyás, a szemlézett írás szerzője Alana Newhouse amerikai publicista, a mű címe “Everything is Broken”, amit – Ady után szabadon – leginkább úgy lehetne lefordítani, hogy “Minden egész eltörött”…

A figyelemre méltó írás egyik passzusa néhány mondatban sommásan és bizonyos értelemben sarkítva “vesézi ki” a kortárs amerikai egészségügyi rendszert. Dr. Norman Doidge, az idézett, kanadai születésű, USA-ban dolgozó pszichiáter, egyetemi tanár ekként foglalja össze nem feltétlenül felemelő véleményét:

“Még mindig sok jó ember van az egészségügyben, de az amerikai egészségügyi rendszer mélyen romlott. Ha ránézel az orvosi hibák arányára – ez ma az USA-ban a harmadik leggyakoribb halálozási ok -, a túlgyógyszerezésre, a függőség kialakítására, a gyors megoldást kereső mentalitásra, a szegények ellátásának elmaradására, a sürgősségiről való betegfelvétel kvótáira, a felesleges műtétekre, a betegség árucikké tételére, a mellékhatások pénzzé tételére, a nagy gyógyszercégek által finanszírozott folyóiratokban működtetett referálórendszerre, az orvosok és nővérek egészségének tönkretételére (…) na meg hogy lehet az, hogy az újságcikkekből, amit olvasok, nagyon sok szemétnek tűnik…?”

Igen, valóban, Doidge doktor véleménye lehet, hogy túlzó. De: aki esetleg első olvasatra mondatait szélsőségesnek tartja, vessen egy óvatos pillantást az Amerikai Egyesült Államok ezekben az órákban alakuló kormányának helyettes egészségügyi miniszterére és nem tartom teljességgel kizártnak, hogy fenti idézet kapcsán elindul a megvilágosodás folyamatán. Honlapomon nem szoktam obszcén és/vagy visszataszító és/vagy ízlést romboló fotókat megjelentetni, de ezúttal az ügy fontosságára való tekintettel kivételt teszek. Azzal is természetesen tisztában vagyok, hogy alábbi fénykép a nyugalom megzavarására alkalmas, de amint azt megtekintjük, Dr. Doidge fent idézett szavai kezdenek kristálytiszta értelmet nyerni. Alábbi fotó tehát a világ legpotensebb gazdaságával, banki rendszerével és hadseregével, sokak szerint legfejlettebb szociális ellátó rendszerével (!) rendelkező állama kormányának frissen kinevezett egészségügyi miniszterének helyettesét ábrázolja. Az úr, illetve hölgy neve eredetileg Richard, jelenleg Rachel Levine:

(fotó: denverpost.com)

Kvíz avagy A magyar beteg (137.)

A Bajcsy Kórházban működő COVID-teammel összhangban éjt nappallá téve szervezzük a XVII. kerületben teljesítő, az egészségügyben dolgozó munkatársaink védőoltását. A folyamatban komoly nehézséget okoz az Európai Unió vakcina-beszerzésével kapcsolatos egészen elképesztő szerencsétlenkedése…ami viszont a magyarországi és a jelenleg Brüsszelben tevékenykedő, “magyar” ellenzéket egyetlen halovány gondolat erejéig sem tántorítja el attól, hogy saját hazáját támadja.

Tanult mesterségem, az intézményvezetés és az oltásszervezés szüneteiben – jellemzően éjféltájt, azt követően, hogy kicsinyeim nyugovóra tértek – adódik időm, hogy az alvásig, a másnapi feszített munkáig történő feltöltődésre megmaradt időt – egy-két negyed-, vagy félórát – kedvenc időtöltésemmel, olvasással töltsem.

Ezúttal egy közel száz éve, Magyarországon megjelent antológiában MELEAGROS ógörög költő egy hozzávetőlegesen Krisztus előtt 500 évvel született, kristálytiszta, gyönyörű költeményét találtam.

És mire vonatkozna jegyzetem címe, a “KVÍZ”? Szíveskedjenek megtippelni, hogy a szerző az alig 2500 évvel ezelőtt kőre, vagy palatáblára vésett versében invokált személy legjellemzőbben melyik kortárs, a magyar Országházban, avagy az Európai Parlamentben tevékenykedő képviselőnőre illik leginkább? (Zita? Bernadett? Ágnes? Anna? Katalin? Tímea? Klára? Ildikó? Márta?…nem segítek…) A legtöbb szavazatot elnyert képviselőnőnek oklevélen továbbítom honlapom vonatkozó jegyzetét, azoknak pedig, akik eltalálták a nyertes személyét, online fogadóórát tartok megjelölt, adott időpontban, internetes fórumon:-))

És akkor következzék a költemény:

Meleagros:

TAKARODJ!

“Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden elárul: züllöttél, csöpög a mirrha a fürteiden,

a karikás szem, a réveteg arc, a tekintet elárul, még itt lóg fejeden a szalagos koszorú!

Ezt a sörényt vad kéz csak most kócolta előre, részeg vagy, csupa szesz, járni, megállni se bírsz,

Menj, ringyó! Zene szól, az kell neked: áll a mulatság, csörög a csörgettyű, téged akar: takarodj!”

Honlapomon és/vagy mail-címemen kíváncsian várom a válaszokat, a véleményeket.

Ima avagy A magyar beteg (136.)

Ezúttal Dr. Arbanász Zoltán sebész főorvos “A legrövidebb ima” című csodálatos írását osztom meg Önökkel:

“Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével. Hát persze, így könnyű! – s majdnem nevetek. A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot nem nyújt. Egyedül az anesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt.

A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást. A nőbeteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában. Váratlanul megszólal:

- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?

- Persze, csak tessék! – mondom bosszúsan.

- Köszönöm, fiam – s belekezd csendesen. – Domine!…Ámen! – mondja e két szót.

- Csak ennyi? – kérdezem meglepetten

- Csak ennyi.

- Uram! Úgy legyen!

- Igen, fiam, ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja. Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.

Bemosakodva, mereven, feltartott kézzel állunk. Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.

- Lehet még egy kérésem?

- Igen, természetesen – de már nem vagyok bosszús a késés miatt. Életem legrövidebb és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce. Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.

- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon álmosodom… – s ekkor remegő hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:

- Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik…

A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:

- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik…

A versszakot már öten fejezzük be:

- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem. Vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten?

A néni mély sóhajjal álomba merül.

- Törlést kérek…a szemüvegemre!

Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.

- Ha Isten velünk…kezdhetjük…!